Kis, három méter alatti csónakot lefényképeznek, amint egy kabátban testesebbnek tűnő, ám „vasággyal húsz kilós” ember áll benne, olykor a csónak végén kis motor látható (többnyire nem beindítva), és még horgászbotot is fog a pali a kezében. Ja, két kilós hal beemeléséért már nem merészkedik a csónak végébe, mert akkor ott befolyna a víz.
Mert micsoda meglepetés, rövid csónak hosszában is instabil. Orrába lépek víz alá merül a bokám, farából kihajolok, hónom alatt befolyik a víz, ja a fizika az fizika, a marketing meg nem fizika, ha nincs alattam elég térfogat a vízre szállás után, akkor később azt már nem tudom odahadoválni. „A szélére állva sem billen!” – mondják róla. De mit is ért a „széle” alatt ?
A csónak belső kialakítása miatt a padlórészen maradó lábfejünk a csónak középvonalától nem képes húsz centit sem oldalra helyezni a testsúlyunk középpontját. Így értendő a széle. Mert másképpen nem jön össze. A víz már csak ilyen, a fizikát ismeri és nem a dumát.
Igen, van ki fél lábon is megáll egy kenuban. De a legtöbb ember nem ennyire ügyes, és az évek során jellemzően nem a mutatvány kivitelezésének begyakorlásával akar foglalatoskodni. Szóval, a túl kis csónakokhoz vegyen egy darut is az átlagos ügyességű ember, mellyel magát a csónak közepébe valahogy belehelyezi, mert szárazon oda kis valószínűséggel kerül más módon.
